Egy év. Egy év egy tizenéves lány életében hihetetlen kevés. Egy év a boldogságból. Mikor minden tökéletes volt akkor ment minden tönkre. Fájt. Az élet kegyetlenül kiszúrt velem de beletörődem. Bocsi egy kicsit előre halatam,amúgy a nevem Larissa Adlard és 19 éves vagyok. Nem mentem egyetemre még gondolkodom rajta, úgymond teret adtam magamnak. Egy kis ruhaboltban dolgozok Londonban közel a Trafalgar square-hez de nem ez a lényeg.
Minden Londonban kezdődött egy borús, sötét, esős napon. A pulton ücsörögtem és Barbira vártam, hogy jöjjön értem. Ja igen azt elfelejtettem mondani, hogy Barbi a legjobb barátnőm aki megengedte, hogy nála lakjak amíg talpra nem állok. Nagyon elmerültem a gondolataimban mikor a főnököm ledobott elém egy kis dobozt.
-Ez mi? -Böktem a nagy karton doboz felé.
-Ez az esti feladatod. -Öltött magára egy álmosolyt.
-Tessék?? -Kerekedtek ki a szemeim.
-Szépen hozd előre a többi dobozt is és pakolj ki belőle. Aztán rakd ki a lista szerint a polcokra és a kifogyott termékeket dobd bele egy dobozba és pakold hátra az adomány szobába . Evangeline (Evánzselin) majd holnap elszállítja őket.
-De. -Kezdtem volna de belém folytotta a szót.
-Kell a munkád?? Ohh persze, hogy kell. Nos akkor csináld meg és holnap találkozunk.
-Viszlát Mrs.Fitzegrad - Motyogtam.
-Ja és holnap nem nyolcra hanem hét, félhétre kell jönnöd mert akkor jönnek a finom pamut fehérneműk és el kellrendezned őket szín és tapintás szerint. -Mondta majd gyönyörű szőke haját átdobta a vállán és emelt fővel kisétált a kis butikból. Ja lényegében ilyen a főnököm. Affektálva elismételtem előző mondatát majd hátrasétáltam a többi dobozért. Még nem voltunk bezárva de ilyenkor nagyon ritka a vásárló. Kikaptam zsebemből a telefonomat és mielőtt még késő lenne tárcsáztam barátnőmet. Szinte rögtön felkapta és nevetve szólt bele.
-Most indulok Isi. (Isi a becenevem)
-Ömm... Na igen... Maradj mert túlóráznom kell de nyugi viszek kínait haza felé. -Felkacagott majd elköszönt küldött egy "puszit" és letette. Ráhajítottam a legközelebbi kanapéra a telefonomat és levágódtam mellé. Totál szánalmas vagyok de ezt már tudom. Most gondolom arra gondoltok, hogy akkor barátom sincsen. Nos naggyábol igen, nincsen barátom és nem is volt egy ideje. Feltűrtem a kockás ingem ujját és nekiláttam a pakoláshoz. Éppen hátul pakoltam mikor hallottm az ajtó nyitódását jelző csengőt. Sóhajtottam egy nagyot, felvettem a műmosolyomat és kilépkedtem a pulthoz de amint megláttam ki lépett be lefagyott a mosolyom és előjött a mindjárt megöllek fejem. Katlin egy régi riválisom jött be talpig rózsaszínben a "csatlósaival".
-Ohhh a drága Larissa milyen jó színben vagy. Látom sikerült leadnod pár kilót, mennyit is?, Körülbelül 30-40 kilót?? Így már nem is illik rád a beceneved. Mi is volt az? Ja igen DAGIssa. -Vigyorodott el gonoszul.
-Ohh Kat te is jó színben vagy. Kevesebbet eszel vagy többet hánysz?
-Többet hány. -Jelentkezett vigyorogva az egyik "IQ bajnok" barátnője.
-Édes. -Mosolyogtam, majd hátra sétáltam és folytattam a pakolást. Mire vissza jöttem már eltűntek. Éppen egy nehezebb dobozt cipeltem mikor annak kiszakadt az alja és az összes létező ruha kiesett belőle.
-A francba! -Szitkozódtam majd letérdeltem és összeszedtem mindent. Nagyjából még két órán keresztül pakoltam mire véglegesen végeztem. Nyolc óra múlt pár percel szóval még nyitva van a kedvenc könyves boltom és a kedvenc kinai éttermem. Visszavettem a tépett farmeremet feltűrtem a kockás ingem ujját belebújtam a fehér conversembe és lekapcsoltam a hátsó világítást.
-Hol a kulcsom, basszus!! -Kétségbeesetten kuttattam a kulcsom után mikor vettem egy nagy ideges levegőt és kinyitottam a tenyeremet. És mi volt benne?? Na mi?? A kulcsom. Ököllel beleütöttem a márvány pultba majd elindultam bezárni az üzletet. Az eső rendesen rázendített mikor kiléptem. Remek isten direkt szivat engem. Fekete táskámat a fejem fölé tettem de rájöttem, hogy ezzel semmit nem érek szóval visszavettem a vállamra és sétáltam az esőben ami egyre csak esett és esett. Besétáltam a könyves boltba ahol Mr.Litwin bright-friend az öreg bolt tulajdonos rögtön megismert és kedvesen köszönt nekem.
-Áddd drága Larissa máris kiolvasta azt a hatalmas könyvet??
-Igen remek volt. Imádom a romantikus regényeket.
-Nyugodtan válogass csak egy fiú van itt rajtad kívül szóval nem fognak előled elvenni semmit amit szeretnél mint legutóbb. -Mosolygott kedvesen.
-Igen az gonosz volt attól a lánytól. Igen az... -Motyogtam majd biccentettem és beljebb sétáltam körülnézni. Vizes konverzem csattogott a padlón de nem zavartattam magam. Rögtön kiszúrtam a könyvet amit kerestem és nyultam is érte mikor valaki szintén megragadta a könyv szélét.
-Ohh sajnálom. -Kaptam el a kezem.
-Nem, nem dehogy!! Tessék itt van. -Nyújtotta felém Charles Dickens: Szép remények című művét az igéző zöld szemű fiú.
-Vidd nyugodtan. Nekem meg van otthon csak nem találtam azért akartam megvenni. De ez butaság inkább meg kéne keresnem. -Nevettem fel kínosan miközben az ingem ujját piszkáltam. Nem mertem a szemébe nézni mert elvesztem volna benne. Éreztem magamon a tekintetét de nem viszonoztam.
-Akkor én keresek másik könyvet. -Motyogtam majd mutogattam a könyvek felé és sarkon fordultam de magamhoz híven elbotlottam a saját lábamban és kiterültem a kemény parkettán.
-Úr isten jól vagy?? Térdelt le mellém a fürtös fiú.
-Igen csak megöleltem a padlót. Tudod jó haverok vagyunk. Napi rendszerességgel ölelgetem őt. -Simogattam a fejemet mert eléggé fájt.
-Szarkazmusba menekülsz?? Ez a fegyvered?? -Vigyorgott miközben felsegített.
-Mondhatni?? Honnan veszed?? -Néztem rá.
-Nem tudom. Eléggé ilyennek nézel ki.
-Hogy milyennek? -Néztem rá.
-N-n-ne értsed félre. Én nem úgy értettem. Én...
-Hahahaha!!! Ne vegyél komolyan csak szórkoztam. -Boxoltam finoman vállba.
-Ez nem volt szép. -"Durcizott be".
-Nyugi nem szivatlak tovább. Nekem mennem kell szóval szia.
-Várj! -Kiálltott utánam.
-Hmm??
-Azt hiszem ismerlek. -Mutogatott, fején pedig látszott az elgondolkodás. -Larissa? Larissa Adlard? -Nézett rám csodálkozó tekintettel.
-Igen. Ho-honnan tudod? -Sütöttem le a szemeimet. Ha a nevemet hallom még mindig hallom ahogyan a többiek nevetnek rajtam.
-Egy gimibe játunk. Kilencedikes voltál mikor én végzős. -Még mindig értetlenül néztem rá. -É-én adtam neked azt a gúnynevet. -Suttogta. Már emlékeztem. Ő volt az aki elnevezett DAGIssának. Ő volt az aki a szemüvegem miatt csúfolt és aki aki lelökött a buszról. Ő volt aki pokollá tette a gimis éveimet mert nem voltam csini sovány, se gyönyörű, se semmi ilyesmi. Aki amiatt csúfolt mert szerettem olvasni és mert jó tanuló voltam. Utáltam és utálom őt...
-Mennem kell.
-Nézd én egy idióta kamasz voltam akkor és...
-Ne! Csak ne magyarázkodj kérlek! Miattad zokogtam évekig, és voltam magányos.
-Tudom, hogy egy igazi barom voltam. De nem tudom miért tettem.
-Ja és most azért nem csúfolsz mert lefogytam igaz?
-Nem...én...
-Viszlát Harry Styles! -Biccentettem majd emelt fővel távoztam. Ő volt az akit soha de soha nem akartam visszakapni az életembe.
Imádom*o* Csere? http://directionerke.blogspot.hu/
VálaszTörlésImadon kovii!
VálaszTörlésjujj dejóóó!!kövviitt!!
VálaszTörlés