Liammel a stúdióban sétálgattunk egy ideig de mennie kellett.
-Figyi Larissa. -Szólt utánam mikor hátat fordítottam és elindultam. Megpördültem a tengelyem körül és ráemeltem nagy szemeimet.
-Igen?
-Mond csak ráérsz holnap este? Mármint tudod szóval... egy izére egy vacsira szóval tudod. Izéke...
-Eeeegy randira? -Mosolyogtam rá.
-Hát valami olyasmire. -Motyogott a padló felé.
-Oké. Mindenképp ráérek. -Villantottam egy hatalmas mosolyt. Visszamosolygott majd elindult. Kinyitottam a nagy stúdió ajtaját majd kisétáltam rajta. Tudtam, hogy Barbinak még sokáig fog tartani szóval megcéloztam a közeli könyvesboltot. Igen rá vagyok katava a könyvekre. Már sétáltam volna be mikor hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Megperdültem és Liamet láttam ahogyan felém fut.
-Larissa!!!! -Mikor beért térdére támaszkodva kifújta magát majd rámemelete yönyörű szemeit. -Larissa nem adtad meg a számod. -Mondta ki. Felnevettem majd megadtam neki és besétáltam a könyvek tengerébe. Az átható újkönyv illat megcsapta az orrom amit rögtön mélyen beszívtam. Kerek egy órát töltöttem külömböző könyvek társaságában majd mikor kaptam egy sms-t Barbitól, hogy menjek mert mindjárt megvan. Feltápázkodtam és kisétáltam a könyvek fogságából. Megint kaptam egy sms-t Barbitól így előkaptam a telefonom, hogy megnézzem csak sajnos nem néztem előre így neki mentem valakinek.
-Istenem sajnálom nem akartam. -Magyarázkodtam ugyanis a srác kávéja a pólójára ömlött.
-Bazdmeg! Istenem ez egy kibaszott új póló.
-É-én s-s-sajnáolm... -Dadogtam.
-Hát persze, hogy sajnálod. Te az a fajta lány vagy akit ki kell kerülni mert ő baszik másokra! Értem én tudod mit cseszd meg!! -Kissé felment a pumpám és bamm. Robbantam.
-Nem Te tudod mit?!! -Böktem a melkasába. -Te menj el a picsába! De rohadtul! Azt hiszed érdekel, hogy te vagy Zayn Malik! Mert ha ezt hisezd akkor kibaszottul tévedsz! Menj el a picsába és kapd be!! -Mikor végeztem emelt fővel távoztam. Éreztem magamon a tekinteté majd csak ennyit kiabált utánam.
-Dögölj meg!
-Ne aggódj megfogok! -Kiabáltam vissza majd elsírtam magam. Barbi állt meg mellettem. Bepattantam mellé majd emlékeztettem, hogy ma kell a kórházba mennem. Bólintott és egyenesen a kórházhoz mentünk. A váró tele volt de mivel időpontra jöttem szinte rögtön bemehettem.
-Dr. Palmer?
-Igen kincsem? - Mosolygot rám az orvosom.
-Mondja mennyi időm van még hátra?
-Nos ez elég sok dologtól függ és még ott van az....
-Csak mondja meg, hogy mennyi! -Szakítottam félbe.
-Huhhh. A rák egy hihhetetlen gonosz betegség. Pontosan nem tudom megmondani.
-Akkor nagyjából! -Sürgettem. Barbi csöndben szipogott a sarokban.
-Visszaemlékezés-
-17 éve-
2 éves voltam. A homokozóban játszottam az anyámtól kapott nyakékemmel mikor valaki megállt előttem.
-Szija. Bajbaja vagyok. És te?
-Lajissza. -Mosolyogtam kedvesen. Órákig játszottam az új barátommal.
-Leszel a legjobb bajátom? -Pislogott rám a nagy kék szemeivel. Bólintottam, majd furcs beszélgetésbe kezdtünk.
-És te meddig fogsz élni? -Nézett rám.
-Én örökre! 200 évig fogok élni és mindig veled leszek.
-5 éve a kórházban-
-Emlékszel mikor két éves voltál és megígérted, hogy kétszáz évig fogsz élni? -Szipogta Barbi miközben a kórházi ágyam mellett állt a kezeimet szorongatva.
-Lehet, hogy kissé túloztam és abból a kétszázból csak húsz lesz de mindig te leszel a legjobb barátnőm. -Nevettem fel kínosan.
-Ez nem vicces! -"Szídott" le.
-Tudom de ez van. Rákos vagyok és így is elég jól kihúztam eddig!
-ígérd meg, hogy csak úgy hagysz itt engem, hogy bolodg teljes életed volt.
-Olyanom nem lehet mert ha valaki belém szeret akkor annak fájni fog a itthagyom. És ki szeretne engem? Nézz rám csúnya vagyok!! -Zokogtam fel.
-Te vagy a legszebb és legcsodálatosabb ember akit valaha ismertem. -Ölelt át szorosan.
-Visszaemlékezés vége-
-100 nap. -Hajtotta le a fejét. -Szomorúan bólintottam majd lepattantam a vizsgálóasztalról. Kiviharoztam a kórházból és csak sírva szaladtam.
-Issi várj! -Kiabált Barbi. Megálltam a kocsi mellett és rácsaptam.
-Ennyi!! Ennyi jutott nekem!! Csak ennyi!!
-Csak ennyi? -Hült el Barbi.
-Babri! A sulis életem egy katasztrófa volt! Egy kibaszott ruha boltbvan dolgozom és ez még nem inden!! Mert sosem szeretett senki! Egész gimi alatt megkeserítette az életemet az a Styles gyerek és mégis végtelenül szerelmes voltam belé! Csak te vagy nekem!
-Csak? -Nézett rám szomorúan.
-ez nem egy lenéző csak. ez egy köszönöm csak. -Bújtam oda hozzá. -Anynira szeretlek köszönöm, hogy vagy nekem és sajnálom az előbbi érzelem kitörésemet.
-Semmi gond én a helyedben már megőrültem volna. Olyan kócos pszihopata lennék aki az ablakban ül és beteg gyerekdalocskákat énekel. -Ezen az önjellemzésen felnevettem majd megfordultam de olyas valakivel találtam szemben magam akivel nem akartam.
-Harry? Mit keresel itt?
-Louis eltörte az ujját és behoztam. De ez mellékes. -Legyintett. -Szóóóval belém voltál zúgva a gimiben? -Vigyorgott kajánul.
-Mész te a picsába! -Néztem rá higgadtan.
-Akkor randiznál velem Larissa? -Villatotta meg azt a mosoylát amibe 14évesen belzúgtam.
-Nem. -Adtam meg az egyszerű választ majd beültem Barbi mellé a kocsiba. Elég rendesen beletaposott a gázba mert tudta, hogy egy percel se bírom tovább nézni annak a tuskónak az önelégült arcát. Még a visszapillantóban is lehetett látni ahogyan a kocsit nézi és megállás nélkül vigyorog.
